Mi adott nekem a PCM?

...

„Nem érzed, hogy ez illetlen?”

„Nem gondolkodsz, mielőtt beszélsz?”

„Nagyon bunkó vagy!”

„Ne hadarj, egy szót sem értek!”

...

 

Ilyen és hasonló kedves szavakat, mondatokat kaptam éveken át a családtagjaimtól. Amik fájtak, és nem tudtam, hogyan tudnék rajta változtatni. Mert hiába igyekeztem, hamarabb cselekedtem és beszéltem, mint ahogy figyelembe vettem volna a másik esetleges érzelmi hogylétét. Miután a szavak elhagyták a számat én már máshol jártam, míg a befogadó fél nem értette, hogy miért nem értem. Mint, amikor rohansz a villamosmegállóban, hogy elérd a csatlakozó buszt, és a tömegben véletlenül megütsz valakit a táskáddal. Jó esetben észreveszed és odalöksz egy bocsánatot, de van, hogy fel sem tűnik. És nem rosszból. Meg amúgy sem halálos. Gondolod. Haladjunk. Nem érünk erre rá.

Közel 30 évesen kezdtem el a kommunikációval tudatosan foglalkozni. Először egy Toastmasters klubba látogattam el, hogy legyőzzem a nyilvánosság előtti beszédtől való félelmemet. Majd néhány hónap rendszeres emberek előtti kisebb-nagyobb szereplést követően meg mertem pályázni egy agile coachi pozíciót, ami azzal járt, hogy csoportos és csapatos megbeszéléseket kellett levezessek, később workshopokat facilitáltam, majd pedig tréningeket tartottam. Ehhez további kommunikációs és soft skill tréningekre küldtek el a cégen belül és kívül, ahol többek között megismerkedtem a tranzakció analízissel (TA-val) is. Amikor már a létező legtöbb puha készség tréningen részt vettem, és úgy éreztem nincs új a nap alatt, az egyik toastmasters-es kollégám (ja mert közben alapítottam egy céges Toastmasters klubot, ez van, ha szeret az ember szervezkedni) javasolta a Process Communication Model traininget, hogy ő is így volt ezzel, különösen, hogy a Toastmastersben vezetőként is rengeteg tréninget kaptunk és adtunk, de higgyem el ez más, ez tényleg nagyon jó. Gondoltam, elmegyek, mi baj lehet, max. berakom valamelyik fiókba. A PCM személyiségtesztet rekorgyorsaságú kevesebb 10 perc alatt kitölttem (a trénerek visszajelzése alapján mondom, én nem mértem) és mint kiderült, minden korábbi (és azt követő) cselekvésem okkal történt, ugyanis a PCM egy olyan megfigyelhető és leírható viselkedéses modellt kínál a TA-ra építve, ami a legszkeptikusabb agyontréningezett nagyvállalati menedzsereket is meggyőzi. Ugyanis a TA-s érzés-gondolat-cselekvés háromszögből kiindulva, van aki a cselekvésen (ÉN!), van, aki a nem-cselekvésen, vagyis tétlenségen, mások az érzéseken, megint mások a kapcsolódásokon keresztül, míg vannak akik a logikus gondolatokon, és vannak, akik a véleményeken keresztül szűrik a világot. Ennek megfelelőek a sorskönyi parancsaik, drivereik vagy előírásos viselkedésük is, a Siess! Szerezz örömet! Légy erős! Légy tökéletes! Tégy erőfeszítést!

Az, hogy éppen mik a hajtóerőink, motivációs, pszichológiai szükségeleteink, az emberek 2/3-ánál időnként változhat, míg 1/3-uknál egész életük során stabil. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak más. Ahogy az egyik barátnőm mondta, máshogy nehéz. Ha ugyanaz a pszichológiai szükségleted, nem élsz meg hónapokon át tartó intenzív distresszt az ún. fázisváltáskor, és eléggé kiszámítható, hogyan stresszelsz és mik a kudarcmintázataid.
Ha már váltottál fázist, akkor bár alapvetően ugyanaz a személy vagy születésed óta, de jó pár hónapig elviselhetetlen voltál mind a magánéletedben, mind pedig a szakmai közegedben/munkádban, mert intenzív második fokú distresszben voltál. Amiben annyi azért jó, mert így empatikusabb vagy a korábbi pszichológiai igényekre, korábbi fázis distressz-mintázatára, mintázataira (ha több is volt, mint nekem) és a jelenlegire egyaránt. No pain no gain, vagy mi.

Na szóval, mozgató a bázis személyiségtípusom. És jelenleg az ötödik fázist élem, a hat lehetséges szintből. Nem egy fejlődési modell, nem cél, hogy meglegyen mind a hat, mert akkor elég sokat kell liftezni az egyes személyiségtípusok között, hogy a bázisomon éljek, de töltődni az ötödikre járjak. Gondolj csak bele, ha a konyha az ötödiken lenne. Mindig, amikor egy kis energiára vágysz, fel kellene menned. És mi van, ha elromlik a lift, beteg vagy, és nem bírsz lépcsőzni. Jó esetben felkiabálsz, hogy dobjanak le egy kis kaját, de ha nem mersz kérni, csendben szenvedve vonszolod fel magad a lépcsőn. Ezért fontos az önismeret, hogy tudjuk, mikor tegyük fel magunkra az oxigénmaszkot, különösen coachként, szupervízorként, hiszen csak úgy lehet másoknak hitelesen segíteni, ha mi magunk jól vagyunk.

A Process Communication Model, mint kommunikációs és együttműködési eszköztár sokkal többet adott nekem, mint elsőre hittem.

Úgy megnéztem magamnak, hogy teljesen beleszerettem, hónapokig másról sem tudtam beszélni, és akit csak tudtam elküldtem, hogy "menjetek ti is", "ez a valaha volt legjobb képzés".

Pár hónappal később egyik LinkedIn ismerősöm kiírta, hogy ő PCM coach lett. Micsoda? Hogy ilyen is van? Hol lehet erre jelentkezni? Írtam is a megadott honlapon, aztán semmi. Jó pár hónappal, és egy munkahelyváltással később jelentkezett Csigás Zoli, a magyarországi PCM nagymestere (ezt minden túlzás és bevágódási szándék nélkül írom), hogy választhatok Coach, valamint Tréner és Coach képzések közül. Osztottam szoroztam, tréner papírom még úgyse nincs, az úgyis alaposabb tudást ad, hátha jó lesz még valamire, így a tréneri csoportba jelentkeztem. Oktatni szerintem nem tudom még annyira szépen, alaposan, ahogyan azt illene (befigyel az elvhű fázis és egy kis Légy tökéletes!), de önmagamat úgy megismertem közben, mint korábban 35 évig sose. És a környezetemmel is sokkal elfogadóbb lettem, észreveszem mikor vannak distresszben, és igyekszem figyelembe venni mások pszichológiai szükségleteit.

És bár továbbra is rohanok (néha tréning tartása közben is), hiszen Mozgató bázisú személyként elsődleges driverem a Siess! Már tudom, hogy nem bunkó vagyok, csak a preferált kommunikációs csatornám a direktív, amihez az irányító személyiségrészemet használom. És ezt egy jóindulatú stílust preferáló Harmonizáló (együttérző, érzékeny, kedves) személy durvának fog fel, ez tök OKÉ. Ha jól vagyok, odafigyelek, hogy a hangsúly illeszkedjen az ő személyiségrészéhez, de ha nem megy, az számomra vészvillogó, hogy tegyem fel magamra az oxigénmaszkot, és gondoskodak magamról. Tanulom magam.

Hogy mi mindenre jó még a PCM?

Keress meg, foglalj időpontot, egyéni coachingra, vagy csoportos tréningre!

Vissza