Szabad a tér

Avagy mitől nyitott a tér egy open space eseményen?

2022-ben voltam először open space ( https://openspaceworld.org/wp2/what-is/) unconference rendezvényen, amikor is a munkáltatóm elküldött (na jó kértem és meggyőztem őket, hogy ez jó lesz bár fogalmam sem volt, hogy mi ez) egy agilis „konferenciára”. Ez volt az Agile Lean Europe Toulouse. 3 nap agenda nélküli konferencia, +1 nap workshopok. Ez utóbbi volt csak fix. Vagyis az sem, hiszen arra a workshopra mentem, amire akartam. Hiszen a tér attól nyitott, hogy mi töltjük fel tartalommal, akkor és ahogyan azt mi szeretnénk. Ez volt életem első agilis konferenciája, amire a mentorom úgy indított útnak, ha csak a szekciók/előadások fele jó, az már egy jó esemény.

Nos, itt 150% volt több, mint jó. Fantasztikus. Hogy mitől? Európa színe-java megjelenik és hozza az ötleteit, a jó bevált gyakorlatait, vagy teszteli egy workshopját, előadását, esetleg „csak” egy tanulságos és szórakoztató játékot, amit bármilyen környezetbe át tudunk ültetni, de arra is van lehetőség, hogy kezdőként kérdezzünk, bevigyünk egy dilemmát és a többiek megosszák a tapasztalataikat, javaslataikat, ötleteiket.

Az open space egy üres agendával, azaz napirenddel (vagyis annak hiányával) indul. Egy hatalmas falfelületen látjuk a rendelkezésünkre álló időkeretet, pl. 10:00-17:00 között, órás vagy fél órás bontásokban; valamint a rendelkezésünkre álló termeket, tereket. Ez helyszín függvényében nagyon változó, de erről majd később.

Az egész úgy indul, mint minden „rendes” agilis eseményen: meghatározzuk az együttműködésünk „szabályait”, a viselkedési normáinkat. Bármilyen szekció bármikor is kezdődjön, az a legmegfelelőbb idő, hogy elkezdődjön. Ahol történik, az a legmegfelelőbb helyszín, hogy megtörténjen, és ami történik az az egyetlen dolog, ami ott történhet. Aki ott van, az a legmegfelelőbb ember, akire szükséged van. De ha lejár az időkeret, akkor vége, hiszen jön a következő szekció. A személyes felelősségvállalás jegyében lehetsz pillangó, és végigülheted a workshopot, ha úgy érzed, hogy értéket ad neked vagy te tudsz értéket teremteni ott, viszont, ha ezek egyike vagy másika nem teljesül, bátran legyél méhecske, és zümmögj át (csendben) egy másik szekcióra, ahol több értéket kapsz vagy adsz, vagy esetleg csak pihennél, dumcsiznál egyet a termek között, körül, bárhol máshol.

Azt hinnéd, hogy ez fárasztó, ám korántsem. Számomra a legfelszabadítóbb 3 napon át így működni. Éppen ezért, amikor laikusoknak mesélek az Agile Lean Europe (ALE) tapasztalairól, azt szoktam mondani, hogy ez egy agilis woodstock.

Na szóval, a keretek után jön a co-creation, vagyis a napunk közös megtöltése tartalommal. Erre általában egy órát szánunk. Bárki, aki szívesen vezetne workshopot, szekciót, szigorúan mért (tényleg szigorúan! és az a durva, hogy be is tartjuk) 1, azaz egy percben bemutatkozik, elmondja a témaötletét, elmondja, hogy neki miért fontos a téma és/vagy a résztvevőknek miért fogja megérni, hogy részt vegyenek, és ha már ismeri a helyszínt, azt is elmondhatja, hogy hol szeretné megtartani (ha ez fontos, mert pl. szüksége van projektorra, flipchartra, hatalmas térre, stb.) és esetleg azt is, hogy a nap melyik részében. Majd felragasztja az üres (ám gyorsan telő) agenda template-re a falra. Fontos, hogy a postiten a workshop meghirdetett címe és a neved is szerepeljen, mert a nap végén (na jó, az egy óra pitch hallgatás végére) már csak arra emlékszünk, hogy kinek a javaslata tetszett, és így könnyebb dönteni, hogy mikor hova menjünk.

Sajna itt megcsúszhat az egész napirend, ha sok a workshop témagazda, és már az első szekciósok alapból csúszással indulnak, de mit tegyünk, ha egyszer amikor elkezdődik az a legmegfelelőbb idő, és ezt ugyebár mindannyian elfogadtuk.

Amikor minden postit fent van a falon, még van lehetőség csereberélni az ún. piactéren, amire max. 5 percet szánunk. Lefotózzuk az agendát, beküldjük az esemény közös chat-jébe, és indulhat a buli. Megnyílik a tér, amit ki-ki úgy tölt fel, ahogy szeret vagy bír.

Nekem itt erős FOMO (félelem attól, hogy valamiről lemaradok) érzésem szokott lenni, hiszen olyan jó lenne az általában 5-ből legalább 3 előadáson, játékon, beszélgetésen részt venni, de a legtöbb, amit tehetek, hogy vagy megtanulok mindful ott lenni és élvezni a pillanatot, ahol éppen vagyok, vagy turbó-méhecske üzemmódra váltok, és ide-oda rohangálok, hogy mindenből kapjak egy falatot.

Próbáltam ezt is azt is, mindegyik jó. És az is, ha épp nem vagyok sehol, mert akkor mással vagyok jelen, vagy csak magammal és szintetizálok. Hiszen lehet ám telítődni.

2024-ben Budapesten az A38 hajón került megrendezésre az Agile Lean Europe. Szerencsére voltak francia résztvevők is, akik beiktattak szieszta szekciót közvetlenül az ebéd utánra, a backstage-be, hogy aki akar, pihenhessen. Tervezetten. Micsoda öngondoskodás.

Ugyanígy 2024 novemberében került megszervezésre a 3. Mini Agile Coach Camp Hungary, törzshelyén, Budapesten a Grundon, így már mondhatom, hogy rutinos open space-re járó vagyok. (Toulouse után 2023-ban Vilniusban is részt vettem, és az első ACC szervezője és open space háziasszonya voltam.) Szerencsére a legutolsó eseményen a mindful mód került előtérbe, családias, már-már rendszeresen összejáró barátok érzésem volt, így sehol egy FOMO, jöttem-mentem, végig ültem, hoztam tudást, vittem el játék ötletet, kaptam empátiát szakmai dilemmára, meghallgattam mások nehézségeit, történeteit, minden benne volt, amit a szabad tér rajgongói imádni tudnak.

Hogy meg lehet-e ezt unni? Egyszer biztosan, de kérdezzétek meg Jürgen Appelot, hogy miért alapították több, mint 10 éve az ALE-t, és miért járnak még rendszeresen több, mint 15 éves szakmai tapasztalattal rendelkező csúcsszakemberek Európa kisebb-nagyobb városaiba, hogy 4 napig szakmázzanak, töltődjenek, inspirálódjanak.

Nem tudhatod, hogy mit kapsz, de hogy megéri, az biztos.

Vissza