Nincs kívülről jövő motiváció

A motivációs dilemma tárgya az, hogy a vezetőkön olyasmit kérnek számon, amire nem képesek: mások motiválását.

Az emberek mindig motiváltak. A kérdés az, hogy mi motiválja őket.

 

Susan Fowler Motiváció magasabb szinten című könyvében az alábbiakkal támasztja alá, hogy miért nem működik a kívülről jövő motiválás.

A döntés eredményeként létrejött motiváció teljesen más jellegű, mint az a motiváció, amely kényszer következménye. A jutalmazás és a büntetés valóban hatásos lehet, az adott pillanatban. De csak egy dolgot érhetünk el velük: ideiglenes együttműködést. Ezek a módszerek romboló hatással vannak a gyerekek tanulási folyamatának, belátásának és elkötelezettségének minőségére, különösen hosszabb távon. Ha megvesztegetjük őket, kiöltjük belőlük a jutalmazott tevékenység iránti belső motivációt. A külső jutalmak nyugtalanító mértékben rombolják azt az energiát, vitalitást és jóllétérzést, amely ahhoz kell, hogy az emberek elérjék a céljaikat, kimagasló teljesítményt nyújtsanak és tovább folytassák a munkát.

Akiben komoly hajtóerő dolgozik, abban bőven van motiváció, akiben pedig gyenge a hajtóerő, abban nincs elég.

Kívülről jövő motiváltság: ki van éhezve a dicséretre, az elismerésre, a tárgyi jutalmakra.

Az önszabályozás kulcsfontosságú eleme a későbbi sikereknek.

Az önszabályozás a pszichológiai szükségleteinket rendre aláásó, az érzelmeinkre ható és figyelmünket elterelő körülmények ellensúlyozására szolgáló mechanizmus. A magas szintű önszabályozás elérésében három hatékony eszköz is a segítségünkre tud lenni: a tudatos jelenlét, az értékrend és az elhatározás.

A tudatos jelenlét hiányában tipikus viselkedési mintákkal reagálunk, vagy hatalmukba kerítenek a kontrollálatlan érzelmek. Amikor az ember nem ura a reakcióinak, a tudatos jelenlét hiánya alacsony szintű önszabályozói képességet tükröz. Ennek eredménye valamelyik szuboptimális motivációs állapot: érdektelenség, kívülről jövő motiváltság, kényszerített motiváltság.

Érdektelenséget az okozza, ha az emberek túlterheltnek érzik magukat, de nem mélységeiben vagy tudatos választásuk eredményeként; vagy képtelenek értéket vagy értelmet találni az adott tevékenységben.

A kívülről jövő motiváltság állapotában az emberek pozíciójukból adódóan, illetve egy külső jutalom vagy ösztönző kontroll alatt hatalmat gyakorolnak és tobzódnak ebben az élményben.

A kikényszerített motiváltság esetén az emberek úgy érzik, nincsenek választási lehetőségeik, és csak egyféleképpen lehet megbirkózni az adott helyzettel.

A hajtóerők azért veszélyesek, mert olyan külső motivációs tényezőket támogatnak, amelyek aláássák az autonómia, a kötődés és a kompetencia iránti pszichológiai igényünket, és ezzel rontják a motivációink minőségét és fenntarthatóságát.

A magas szintű önszabályozás és a pszichológiai szükségletek magas minőségű kielégülése között közvetlen kapcsolat áll fenn. A tudatos jelenlét, az értékrend és az elhatározás megvédi az emberek önszabályozó képességét, és így képesek ellensúlyozni azokat a mindennapos késztetéseket, amelyek aláássák az ARC iránti pszichológiai igényünket.

Használjuk a miért erejét!
Ha olyan feladattal bíznak meg, amely egyáltalán nem érdekel minket, vagy amit csak a pénzért vagy kötelességtudatból csinálunk, akkor tegyük fel magunknak a következő kérdést: Miért nem akarom megcsinálni? Majd minden válasz után tegyünk fel egy újabb kérdést. Miért, miért, miért? Ezek a kérdések segítenek lehámozni a zavaró rétegeket, és kideríteni, hogy mégis van választási lehetőségünk (autonómia), hogy lehet ebben a feladatban értelmet és célt találni (kötődés) és hogy ebből a tapasztalatból is tanulni fogunk (kompetencia). Önmagunk faggatása a tudatos jelenlét gyakorlásának egyik módszere, amely segít kapcsolatba kerülni azokkal a pszichológiai szükségleteinkkel, amelyek a feladat szuboptimális értelmezésekor még rejtve voltak.

Az érdektelenség energiahiányos állapotában erőtlenek vagyunk, a kívülről jövő motiváltság kezdeti izgalmával járó energiatöbblet nagyon gyorsan elpárolog, amint megszűnik a külső inger.

A kikényszerített motiváltság állapotában érzett bűntudat, szégyen, kötelességtudat, csalódottság, neheztelés vagy harag először megdobja az energiaszintűnket, de ezeknek a negatív érzéseknek a táplálása további energiákat emészt fel.

A motiválás azért hatástalan, mert ezt a folyamatot képtelenség kontrollálni. Ha mégis megpróbáljuk, az eredmény valószínűleg a kikényszerített motiváltság lesz.

Az embereket a saját értékrendjük és elhatározásaik motiválják, nem a főnöküké, és nem is a külső jutalmak vagy az állásuk elvesztésének félelme.

A vezetők, akik segítenek alkalmazottaiknak, hogy megtanulják tisztelni a saját kompetenciájukat, azzal kivívják alkalmazottaik tiszteletét is.

A jó vezetők azért jók, mert az emberek megbíznak bennünk és tisztelik őket, és nem azért, mert hatalmuk van. A hatalom aláássa az emberek pszichológiai szükségleteit. Elég az is, ha az emberek érzékelik, hogy hatalom van a kezünkben, és azt akár használhatjuk is. A hatalmunk azt jelenti, hogy az embereknek még több energiát kell fektetniük az önszabályozásba ahhoz, hogy a munkahelyükön képesek legyenek megélni az autonómiát, a kötődést és a kompetencia érzését.

Vissza