Érzelmileg agilisan 1.

Az érzelmileg rugalmas emberek dinamikusak. Rugalmasan kezelik a köröttük lévő, gyorsan változó, összetett világot. Nagy a stressztűrő képességük, jól viselik a sorscsapásokat, utóbbiak ellenére is nyitottak és fogékonyak maradnak az új helyzetekre. Tisztában vannak azzal, hogy az élet nem mindig könnyű, ennek ellenére hűek maradnak a legfontosabb értékeikhez, és nem adják fel nagyszabású, hosszabb távú céljaikat.

Susan David Érzelmi rugalmasság. Hogyan lépjünk túl a gondokon, fogadjuk el a változást és éljünk teljes életet? című könyvéből kiderül, hogy az érzelmi rugalmasság az ellazulásról, a higgadtságról és a tudatosabb életről szól, vagyis arról, hogy magunk választjuk meg, hogyan reagálunk érzelmi figyelmeztetőrendszerünk jelzéseire.

Viktor Frank pszichiáter szerint „az inger és a reakció között létezik egy tér. Ebben a térben lehetőség nyílik a reakciónk megválasztására, válaszainkban pedig a fejlődés és a szabadság lehetősége rejlik.”

Az érzelmi rugalmasság lehetővé teszi, hogy a jelenben éljünk. Segít megváltoztatni vagy fenntartani azt a viselkedést, amely hozzájárul, hogy a valódi szándékainkkal és értékrendünkkel összhangban éljünk.

Az ösztönös válaszok és zsigeri reakciók évezredek óta segítik mindennapjainkat, ugyanakkor, amikor a gondolkodási sémák veszik át az irányítást a viselkedésünkben, elkezdjük nem megfelelő módokon használni az ökölszabályainkat, így nem veszünk észre szokatlan jelenségeket vagy új lehetőségeket. Vagyis, rugalmatlanná válunk.

Nagyfokú rugalmasság kell ahhoz, hogy agyunkat kizökkentsük az automata üzemmódból. Ezért fordulhat elő olyan gyakran, hogy a legjobban képzett szakemberek veszik észre utoljára az amúgy józan paraszti ésszel is kideríthető, mások számára talán egyértelmű megoldást egy-egy problémára. A jelenséget tanult tehetetlenségnek hívják. Minél ismerősebb egy probléma az elbizakodottsága következtében az apró körülményeket amúgy is figyelmen kívül hagyó szakértő számára, annál valószínűbb, hogy az aktuális helyzetre adott legjobb megoldás helyett előregyártott paneleket húz elő.

Egy metaforával élve életünk háztömbje körül járkálunk (vagy rohanunk) körbe-körbe, írott, íratlan vagy képzelt szabályokhoz alkalmazkodva, amelyek nem szolgálják az érdekeinket. Újra meg újra ugyanazokba a falakba ütközünk, és nem vesszük észre, hogy jobbra és balra is nyitott ajtók vannak.

Ahhoz, hogy tudatosan, értelmesen éljünk és gyarapodjunk, az egyik legfontosabb képesség épp az, hogy távolról tudjuk szemlélni a dolgokat, hogy kialakítsunk egy metaszemléletet, felülről vizsgáljuk a problémákat. Ezzel tágítjuk a látókörünket és érzékenyebbé válunk a valós körülményekre. Ez a képesség lehetővé teszi, hogy friss szemmel vizsgáljuk a saját érzéseinket, lássuk, mások miként érezhetnek, ami az önreflexió szempontjából kulcsfontosságú.

Nem tudjuk elolvasni a felhasználási javaslatokat a konzervdobozon, ha be vagyunk zárva a konzervbe.

Addig nem tudunk változtatni önmagunkon vagy a körülményeinken, amíg el nem fogadjuk az aktuális helyzetet. A változtatás előfeltétele az elfogadás.

Az emberek sikeressége a való világban – állítja David – azon áll vagy bukik, mennyire tudnak együtt élni a hibáikkal, a személyiségük árnyoldalaival, és mennyit tudnak tanulni azokból. Önmagunk elfogadása pedig a szembenézéssel kezdődik.

Nem kell a számunkra elfogadhatatlan dolgokat szeretnünk, csak akkor már nem is harcolunk azok ellen. Mihelyst a háború véget ér, kezdődhet a változás.

Az érzelmi rugalmasság lehetővé teszi, hogy igazi énünket éljük, minden helyzetben, az év minden napján. Az érzelmi rugalmasság a tettetés és megjátszás hiánya. Ez hatalmas erőt ad a cselekedeteinknek, hiszen ezek a legmélyebb értékeinkre támaszkodnak, a legbelső erőnkből fakadnak, amely valami szilárd, eredeti és igazi.

Vissza