Aktív figyelem

Hallgatni. Meghallgatva lenni. Haltalmas érték. Mégis milyen kevésszer van részünk valódi figyelemben.

Michael Ende MOMO című regényében már 1973-ban leírja az aktív hallgatás erejét. És a 21. században, amikor a coach-képzők öntik magukból a frissen végzett coachokat, a mindenki coach címke mögött is olyan kevesen tudnak valóban csendben figyelni, amikor lehet, hogy éppen ez adná a legtöbbet a másiknak. Tenni-tenni, folyton cselekvésben lenni. De ezzel kinek és mit bizonyítunk? Kinek teszünk valóban jót?

Miért mondták a regénybeli emberek egymásnak, hogy: Eredj csak Momóhoz!?

"A kis Momo egyet tudott, ahogyan rajta kívül senki: hallgatni másokat. Nincs ebben semmi különös, mondhatja netán némelyik olvasó; hallgatni mindenki tud.

Csakhogy ez tévedés. Valóban hallgatni a másikat csak igen kevés ember tud.

S ahogyan Momo értett ehhez, annak a világon párja nem volt.

Momo úgy tudott hallgatni, hogy ostoba embereknek egyszeriben okos gondolatuk támadt. Nem mintha bármit szólt vagy kérdezett volna, ami a másikból előcsalogatta az okos választ, dehogy, ő csupán ült és hallgatott, teljes figyelemmel és odaadással. Közben nagy, sötét szeme a másikon függött, s az úgy érezte, hirtelen gondolatai támadnak, amelyről soha sejtelme nem volt, hogy benne rejtőznek.

Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak és bátornak érezték magukat. A boldogtalanok és szorongók bizakodók és boldogok lette. S ha valaki úgy hitte, élete célt tévesztett, s nincsen ételme, ő maga csupán egy a milliók közül, valaki, akin semmi se múlik, s egy szempillantás alatt pótolható, akár egy lyukas cserép, s elment, és mindezt elmondta Momónak, már azalatt, amíg beszélt, titokzatos módon megvilágosodott előtte, mekkora tévedésben volt; hogy úgy, ahogyan van, csak egyes-egyetlen az emberek közt, s éppen ezért a maga módján különösen fontos a világnak.

Így tudott Momo figyelni!"

Coachként nagyon hiszek a másikra való teljes odafigyelésben, és borzasztóan frusztrál, ha magánbeszélgetésekben vagy szakmai értekezleteken valaki nem figyel a másikra.

Éppen ezért adom azt az életem minden területén, ami az egyik legnagyobb érték: a figyelmem.

Vissza